ének-zene

Erkel Ferenc

1810 Gyula – 1893 Budapest

Pozsonyban tanul, Kolozsváron zongoraművész és az opera karnagya, majd 1835-től Pesten él. A Nemzeti Színház első karmestere, a Zeneakadémia első igazgatója. Később az operaház főzeneigazgatója. Megalapítja a Filharmóniai Társaságot és a Magyar Daláregyletet.

Főbb művei: Bánk bán, Hunyadi László, Báthory Mária, Dózsa György, Sarolta, Névtelen hősök, István király.

Erkel a magyar himnusz zeneszerzője.

 

 

Zenetörténeti összefoglalás

 

Ókor (görög, egyiptomi, római,)

 

Legrégebbi írott zenei emlékünk Kínából származik, a Si King, dalok könyve.

 

Az egyiptomi zenéről csak képi ábrázolás maradt fenn.

 

A görögök az abc betűit használták kottaírásra. Hangszereik: lyra, aulosz, citera, fuvola, pánsíp,

 

A Biblia számos zenei utalást tartalmaz, pl.: zsoltárok, Jerikó, Dávid.

 

A rómaiak görög rabszolgákat alkalmaztak zenésznek.

 

A középkor zenéje 476-1400-as évek

 

Az első európai műzenei forma a gregorián.

A gregorián a római katolikus egyház hivatalos, latin nyelvű, egyszólamú, kíséret nélküli éneke. Nevét Nagy Szent Gergely pápáról kapta, aki összegyűjtette, renszereztette és kötelezővé tette éneklésüket.

Három forrása: héber zsoltárok, görög himnuszok, mediterrán népdalok.

Két fajtája: szillabikus, melizmatikus.

 

Szólmizáció, kottaírás ? Arezzoi Guido.

Mise: Kyrie, Gloria, Credo, Sanctus, Benedictus, Agnus Dei.

 

Reneszánsz 1400-1600

 

Szerzők: Palestrina, Lassus, Josquin des Pres, stb.

Műfajok: motetta, madrigál.

 

Szerkesztési módok: homofon, polifon.

 

Motetta: többszólamú, latin nyelvű, egyházi témájú hangszerkíséret nélküli ének.

 

Madrigál: Többszólamú, anyanyelvű, világi témájú ének.

 

Homofon: a fő dallamot legtöbbször azonos ritmusban, akkordszerűen kíséri a többi szólam.

 

Polifon: egyenrangú szólamok imitációs sorrendben követik egymást.

 

Barokk 1600-1750

 

Ellentétek kedvelése, túldíszítettség, szekvencia dallamok, continuo hangszer.

Műfajok: opera, oratórium, kantáta, versenymű, szvit, fúga, prelúdium.

Szerzők: Monteverdi, Purcell, Lully, Rameau, Scarlatti, Vivaldi, Bach, Händel.

 

Bécsi klasszika 1750-1827

 

Műfajok: műdal, opera, oratórium, szonáta, szimfónia, vonósnégyes, versenymű.

 

Opera: szólóénekesekre, kórusra és zenekarra írt drámai mű, melyet színházi eszközökkel adnak elő.

 

Oratórium: szólóénekesekre, kórusra és zenekarra írt, általában ószövetségi témájú drámai mű, melyet koncertszerűen adnak elő.

 

Szimfónia: szimfonikus zenekarra írt, négy tételes zenemű. Tételek sorrendje: gyors, lassú, menüett, gyors.

 

Versenymű: szólóhangszerre és zenekarra írt, általában háromtételes mű.

 

Szonáta: 3 tételes mű, nagyrészt billentyűs hangszerre íródott. Rendje: gyors, lassú, gyors.

 

Vonósnégyes: két hegedűre, brácsára és csellóra írt többtételes kamarazene.

 

Formák: rondóforma, triósforma, szonátaforma.

Jellemzők: szimmetria, többtémás, homofón szerkesztés, lágy dallamosság, a teraszos dinamikát felváltja a crescendo-decrescendo. Korabeli táncok beolvasztása a zeneművekbe.

Kialakul a kamarazenélés divatja. Kiszorul a zenekarból a csembaló.

Lassan megszűnik a főúri, egyházi szolgálat, a zeneszerzők független módon komponálhatnak.

Szerzők: Haydn, Mozart, Beethoven.

 

Romantika ? XIX. Század

 

Az egyéniségek, az érzelmek kora.

Jellemzői: népies hangvétel, szabályok elkerülése, gyakori kromatika, disszonancia, sok díszítés, gyakori a szélsőségek használata a dinamikában, ritmusban. Magasfokú virtuozitás.

Szerzők: Erkel, Liszt, Wagner, Verdi, Schubert, Schumann, Chopin, Mendelssohn, Brahms, Csajkovszkij, Smetana, Dvořák.

Szimfonikus költemények, programzene.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

XX. század

 

Debussy, Honegger, Sztravinszkij, Prokofjev,Orff, Britten, Bartók, Kodály.

 

Dodekafónia, szerializmus, neoklasszicizmus, folklórizmus, atonális zene.